Hamis madártej

 Csincsinek és BuschMan-nak szeretettel!

Ez a cikk nem jött volna létre, ha Csincsinek nem csapódik ki a tojása, és tudta volna, hogy hogyan készül a felhő. :)

Veszünk egy liter tejet...

Hozzáadunk 6 evőkanál cukrot...

További fél liter tejhez hozzákeverünk 2 csomag vaníliás cukrot és még 3 evőkanál cukrot.

4 tojás sárgáját különválasztjuk a fehérjétől...

És a fehérjéket kemény habbá verjük, a végén adunk hozzá egy kiskanál porcukrot...

Olyan kemény kell legyen, hogy ha fejre állítjuk a keverőtálat, akkor sem esik - csúszik ki felőle...

A tejet feltesszük a gázra és állandó keverés mellett felforraljuk.

Fontos figyelmeztetés:

Közben ne császkáljunk el a számítógéphez csetelni, mert odaég!!!

Ha felforrt a tej, hozzáöntjük a pudingporos keveréket...

Most már hamar kész, csak pár perc.... Abba ne hagyjuk a keverést, mert tuti leég.

Ha felforrt, egy evőkanállal szaggassunk bele felhőket...

Nem kell egyformákat. Egyrészt az égen sincs két egyforma felhő, másrészt, akkor nehéz lenne kiolvasni belőle, hogy milyen alakzatot mutat. Előnye, hogy ehhez nem kell kifeküdni a tűző napra, hogy nézegessük. :)

A felhőknek elég pár pillanat, gyorsan megfordítjuk és kész is.

/ BuschMan-nak üzenem ez úton, hogy 15 + 15 másodperc... :) /

Ilyen lett:

A fel nem használt tojássárgájához hozzáadtam egy egész tojást még és két karéj kenyérből bundás-kenyeret sütöttem belőle:

Íme a hamis madártej:

No, gyerekjáték az egész. :)

Tengeri vacsi

Csaba, az ismerős, akivel szoktam néha beszélgetni, de ő maga ritkán jelenik meg. Mint Columbo felesége.

- Olyan vacsit rittyentettem tegnap az asszonynak, hogy csak na! - mondja Csaba, a kedvenc chef-ünk.

- Mesélj! - biztatom.

- Scherry-vajas pirított feketekagyló, meg sült rákfarkakat fokhagymás vajas bagettel...

- Kagylót? - nézek rá meglepetten.

- A kagylóhús az egyik legegészségesebb hami, ami a fődön megtalálható.

Sajnos még nem vagyok szakértő, de már rendeltem Fésűkagylót.

- Na mesélj akkor mivel vetted le a lábáról tegnap az asszonyodat?

Csaba mesélni kezd....

-Fél kiló feketekagylót megmosok, leszakállazok, nyitottra főzök. Kettészedegetem, mehet tepsibe az összes. Azért olcsó, mert én a másik felekbe mindig konzerv-kagylóhúst szokok tenni... Közben vajat, fédeci sherry-t, sót, borsot, citromlevet összekeverek gőz fölött (én behajítottam a kis keverőtálat abba a fazékba, amiben a kagylólé volt, és csókolom...) összekutyulom. Aztán ezt a levet kiskanállal rálocsolom a fél kagylócskákra. A tetejére vékony réteg zsemlemorzsa, aztán bevágom a sütőbe grillezni kb 10 percet. Nem mértem, mert úgyis addig kell, amíg a prézli meg nem pirul. A maradék vajon pedig előfőzött rákfarkacskákat hirtelen kisütök. Pecsenyéstál, egyik felére a kagylócskák költöznek, a szomszádaik a rákfarkak lesznek, és fokhagymás pirítós vagy bagett a körítés... Maszkimum kétezeregynehányszáz HUF két főre...

- Hm...

- Persze ha a bort nem számoljuk, azzal nem illik spórolni. :)

- Milyen bort ajánlasz?

-Fehér kellene hozzá, de mi bizony vöröset ittunk.

- Tálalása?

- Ja, akkor néz ki jól, ha pecsenyéstálról eszi az ember...

- Akkor még csak azt nem tudjuk, hogy mit szólt hozzá az asszony? Talán a hozzászólásodban elárulod...

Zöldségágyon sült pecsenye-kacsa-combok sörös-worchesteres gombamártással, hagymás tört burgonyával... Kicsit hosszú, lehetne mondjuk bónuszbigyó is.

Csaba, az ismerős, akivel szoktam néha beszélgetni, de ő maga itt ritkán jelenik meg. Mint Columbo felesége.


- Elmesélem neked szakácsszakmai csúcsomat. - kezd bele Csaba ma délelőtt a gasztro-beszélgetésbe.



- Na, kíváncsi vagyok! - nézek rá érdeklődően.



- Tehát a történet úgy néz ki, hogy... - mondja elgondolkozva - Kitalálok valami izgi nevet neki:



Zöldségágyon sült pecsenye-kacsa-combok sörös-worchesteres gombamártással, hagymás tört burgonyával... Kicsit hosszú, lehetne mondjuk bónuszbigyó is.







Kell kell hozzá 6 kacsacombocska. Jól meg kell szurkálni a hájas részét, különben tocsogni fog a végére... Ezeket kb 6 fej negyedre vágott hagyma, és 6 gerezd kettévágott fokhagyma és só-bors társaságában jénaiba költöztetjük, és jól felöntjük valami fehérborral. Ínyencek muskotályossal. 180 fokos sütőbe 120 percig rotyiztatjuk. Közben előkészítjük a következőket: 4 kaliforniai paprika, 1 nagy vagy két kicsi cukkini, 1 padlizsán. Ezeket jól megtisztítjuk, ízlésesen, lehetőleg matyóminta formában elrendezzük egy picit olivaolajjal kikent tepsiben. Sót, borsot szórunk rá, esetleg még egy pár suhintás befogott szájú olivás üveggel. Ezenközben krumplikat hámozunk, főzünk annak rendje s módja szerint. 120 perec után kivesszük a közben jól megfőtt combocskákat, a helyükre negyed órára behajítjuk a zöldséges tepsit. A combokat külön tesszük, az ott maradt zsíros trutyit pedig szűrőkanállal átpakoljuk a közben megfőtt és leszűrt krumplidarabokra. Persze egy kis hígat is önthetünk hozzá, ki hogy szereti. Összetörjük módjával. (Vagy krumplinyomóval, ki hogy szereti) Közben kivesszük a kicsit megpirult zöldségeket, felfektetjük rá a combocskákat (én itt szeretem még egyszer megfűszerezni kicsit őket leginkábbb sóval, mert a lében fürdés után rájuk fér...) Aztán uccu neki, vissza az egészet, sütőt felcsavarom 230-ra hadd piruljanak izgalmas aranybarnára. (A profik locsinthatnak rá előtte egy kis pilseni típusút, csak a színe kedvéért...) Kb negyed óra még, és már kiváló is. Miközben ők ott szégyenlik magukat a sütőben, egy serpenyőbe egy pár evőkanál hagymás trutyit, egy evőkanál olivaolajat, 3 evőkanálnyi worchester szószt és kb 2 deci sört összekeverünk, apróra vágott sampion (?) gombát (nem tudom, mennyit, sokat. Egy tálcányit. Vagy amennyi belefér a serpenyőbe...) adunk hozzá. Összesorvasztjuk őket, még egy kis sört tehetünk hozzá, (a maradékot én mindig megiszom. Sőt, általában többféle sört használok, csak az íze kedvéért... ;)) aztán fűszereket: sót, borsot, nagyon-nagyon kevés szerecsendiót, petrezselymet, egy evőkanál kristálycukrot (nagyon fontos, nem kihagyni) és 2 evőkanál fehérbor-ecetet. Kb 10 percig kell rotyogtatni, aki akarja, liszttel sűrítheti. (Én szoktam, és akkor nem folyik szerteszét, szépen fönt marad a husin.) Pecsenyéstál (természetesen) egyik szélére egy comb, mellé a burgonya, aztán a szósz gazdagon, ahová jól esik... :) Így mulat egy magyar Úr!!! :)



- És a fotók? - kérdezem az elképesztő receptje után.



- És fotóztam... Ezt sajnos nem, de a kagylókat igen.



- Milyen kagylókat???



- Délután hozom a képet.



- Addig nem árulsz el többet?



- Addig semmi esetre sem...

Chee Csóka

A csicsóka őshazája Észak-Amerika, Kanada, ahol vadon ma is előfordul. Az indiánok kertjeiben Amerika felfedezése előtt már termesztették ezt a növényt. Hazánkban a burgonya megjelenése előtt, 1664-ben földi alma néven ismerték.
Később kiderült, hogy a csicsóka mindenhol jól megtermelhető, igénytelen, sőt éghajlatra és talajra nézve valamennyi növény közül a legkisebb igényű, amely homokos talajon is kiválóan terem. Jól tűri a száraz, kevés csapadékkal járó éghajlatot. Nem igényel különösebb bánásmódot, csak kapálást.
Ősztől tavaszig vethető és ősszel betakarítható. Zöldje nyáron is takarmányozható. Szárítva pedig télen is hasznos takarmány, nyulaknak, kecskéknek. Leveles szára besilózva napraforgóhoz hasonló tápértékű anyagot ad.
A csicsóka feldolgozásával többen is próbálkoztak, de nem aratott osztatlan sikert. Friss termékként fogyasztva, például vegyes-saláták kiegészítőjeként viszont nagyon eredményes. A gumó alakja a gyömbérre emlékeztet, íze pedig hasonló a sárgarépához.
A nem vagy rosszul emészthető szénhidrát (inulin) tartalom miatt a csicsókát elsősorban kalóriaszegény alap-élelmiszernek kell tekinteni. Mindezek alapján a csicsóka gumó mind a népélelmezésben, az elhízás, a szív és érrendszeri bántalmak, a cukorbaj, a rák megelőzésében, mind az elhízottak és elhízott cukorbetegek diétájában eredményesen felhasználható. Az inulin, illetve a csicsókagumó beltartalma csökkentik a vér inzulin koncentrációját.Így a cukorbetegek táplálkozásában is hasznos lehet.
Mi körülbelül 5 éve termesztünk csicsókát, két fajtáját ismerem, az egyik vörös gumós, a másik fehér színű. Amikor jó trágyás talajban termesztettük, akkor némelyik bokor alatt egy egész vödörnyi is volt a gumókból.
Amikor ősszel felszedjük a gumókat, hogy betakarítsuk, akkor egy-egy darabot hagyjunk a helyén, adjunk egy kis szerves trágyát és jövőre ebből lesz az új bokrunk. Teljesen fagyálló.
Jelenleg, 2-3 méteres magassága miatt telekhatároló sövényként is ezt ültettem. Jelenleg, körülbelül 1,5 m magas.

Forrásanyag: Biokultúra XVII. ÉVF. 4.SZÁM

Krump Lee

Mivel olyan sokat főzünk burgonyával, hát ismerjük meg alaposan ezt a növényt!

Burgonya, használatosabb nevén krumpli, kevésbé ismerten pityóka, latinul pedig Solanum tuberosum.

A burgonya egyik legfontosabb élelmiszernövényünk. A szénhidrát nagy részét keményítő formájában tartalmazza, fehérjetartalmát az emberi szervezet jól hasznosítja, ezenkívül C-, B1- és B2-vitamint is tartalmaz.
Igényeinknek tehát megfelelő, lássuk akkor az övét:

Hőmérsékleti igénye közepes, fényigényét a hazai viszonyok kielégítik, az öntözést szárazabb időszakban, a virágzás és a gumóképződés idején meghálálja. A tápanyagban gazdag, laza, jó vízgazdálkodású talajokat kedveli.

Mi már évek óta március 1-én vetjük a burgonyát. Ez két héttel korábban van az ajánlottnál, de mindig megkockáztatjuk, mert ha bejön és nem fagy el, akkor korán lesz burgonyánk, ha meg mégis elfagyna, akkor sincs nagy anyagi kárunk. Idén 60 tövet tettünk ekkor.

Ősszel előkészítettük már a talajt, azzal, hogy 25-30 cm mélyen felástuk a burgonya ágyást. Ezzel egy időben a szervestrágyázást is elvégeztük.

Tavasszal, amikor rá lehet menni a földre, ültetőgödörbe vetjük az előcsíráztatott burgonyát. Mi rögtön fel is kupacoljuk, így ilyenkor úgy néz ki a föld, mintha tele lenne szabályos sorban vakondtúrásokkal. De van, aki bakhátas műveléssel termeszti a burgonyát.

Június végén szoktunk vetni még egyszer, az októberre, a fagyokra pont kijön a földből, így kétszer van újburgonyánk.

Nyár folyamán kapálás és néha öntözés szükséges, száraz időben, valamint a feltöltögetés, ami nálunk elmarad a vakondtúrásos művelésmód miatt. Így tesszük ezt már évek óta.

A burgonyabogár ellen védekezni kell, amíg tudjuk leszedni őket, leszedjük. Utána csak a permetezés van, ha nem győzzük másképp. Állítólag a fácánok megeszik a burgonyabogarat. Én még nem láttam, pedig felénk járnak fácánok.

Felhasználása csak a fantáziánkon múlik!

Krump Lee Chyng és Krump Lívia

Egy csepp mese álmodozóknak...
Réges-régen, mikor még a hegyek meg sem születtek, mikor a mezők vajúdva hozták világra vadvirágaikat, a krumpliföld közepén élt egy kicsiny tündérlány, Krump Lívia. Krumplivirágszirom volt a bölcsője, lágy szellő ringatta álomba minden éjjel. Rózsaszín selyemruháját vidám pókocskák szőtték, kis cipellőjét levélvágó hangyák tervezték. A menyegzőjére készült éppen a ragyogó mosolyú krumplitündérherceggel, Krump Lee Chynggel.
Egy nap csíkos-barna felhő borította be a ragyogó, napfényes eget. Krumplibogársereg hangos visongással vetett véget a vidám hétköznapoknak. A vezérük hátán egy gonosz tekintetű paradicsom manó ült, aki feleséget keresett magának a napfényes krumpliföldön, hogy sötét Paradicsom-manóföldön, hol örökké éjszaka volt, őt mindenben kiszolgálja.
A kicsiny tündérlány hiába próbált elrejtőzni egy krumplivirág oltalmat nyújtó szirmai alá, a fürkésző szemek meglátták. Erős, krumplibogár karmok ragadták meg a szívtelen manókirály utasítására, majd a levegőbe emelték, hogy hazavigyék.
Manóföldön sosem sütött a nap, mert még ő sem szeretett erre járni, ahol ennyi gonoszság lakozott a szívekben. Messze elkerülte ezt az országot. Ezért kihaltak a fák és a virágok, nem volt élet a kertekben, csak sivatag és kopár pusztaság mindenütt. A sötét hegyvidék legsötétebb zugában volt a manóvár. Ennek is a legsötétebb szobájába zárták a manók a kis tündérlányt. Közben a jóképű tündérherceg, a kínai Krump Lee Chyng keresőexpedíciót szervezett a menyasszonya után. Minden állat és tündér készséggel ajánlkozott.
Krump Lívia naphosszat sírt a börtönében, de a gonosz paradicsommanó nem engedte ki a toronyszobából, mert félt, hogy megszökik. Egy siket egérrel őriztette naphosszat, akit nem hathatott meg keserves sírása.
De egy nap, egy kicsi pókocska mászott be az ablakán, és nagyon megsajnálta a kis tündérlányt.
- Miért sírsz ilyen keservesen te szépséges leány? - kérdezte együttérezve.
- Hogy ne sírnék, mikor holnap lesz az esküvőm a gonosz tekintetű manóval!
- Ne félj kis Krump Lívia, megszabadítalak innen!
- Hogyan szabadíthatnál meg, mikor a torony túl magas, lemászni nem tudok. Nincs menekülés számomra - zokogott szívet tépően Lívia.
- Csak bízz bennem, és éjjel nyisd ki az ablakod, ha hármat koppintok rajta.
Azzal le is ereszkedett egy láthatatlan pókfonálon.
Elérkezett az éjszaka. Amikor a Hold áthaladt a vár felett három koppintás hallatszott az ablaktáblán. Krump Lívia kitekintett az ablakon de semmit sem látott a sötét, szédítő mélységben.
- Hú-hú! - hallatszott ebben a pillanatban, ő pedig ijedten hőkölt hátra.
- Ne félj kislány, hú-hú, de megijedhettél tőlem - mondta a szomorú szemű fülesbagoly. - Gyere, mássz át a szárnyamra, és kösd magad hozzám erősen ezzel a vastag pókfonállal.
Líviának a torkában dobogott a kis szíve, de pontosan azt tette, amit a kedves bagoly mondott. Egy szempillantás alatt a magasba emelkedtek, majd sebesen repültek vissza krumpliföldre. A kis pók mind a nyolc lábával intett búcsút neki.
A tündérherceg, Krump Lee Chyng már nagyon várta, hogy mikor érkeznek meg a menyasszonyával. Hiszen a kis pók rokonai már előre meghozták a jó hírt. Mikor Lívia megérkezett, nagyon megörült neki, és még aznap nagy lakodalmat is csaptak. A gonosz képű paradicsom-manókirály szégyenében elbújt a várában, és feleségül vett egy sunyi koboldlányt. Végül mindenki boldogan élt, és talán még ma is élnek, ha meg nem haltak.

-Vége-

A nagy krumpli-kalandtúra - folytasd Te!

Eccer vót, hol nem vól, hát vót eccer egy nagy kerek erdő, ami olyan gömbölyű vót, mint maga a nap. Na de a mese nem az erdővel kapcsolatos, azt csak úgy megemlítettem... :)

Erdő szélén, kicsi tanyán élt egy vagány krumplitermesztő, Zotyi. Egy nap, mikor a krumplibogarak után kutakodott a krumpliföldön eccer csak észrevett egy nagy....