Tengeri vacsi

Csaba, az ismerős, akivel szoktam néha beszélgetni, de ő maga ritkán jelenik meg. Mint Columbo felesége.

- Olyan vacsit rittyentettem tegnap az asszonynak, hogy csak na! - mondja Csaba, a kedvenc chef-ünk.

- Mesélj! - biztatom.

- Scherry-vajas pirított feketekagyló, meg sült rákfarkakat fokhagymás vajas bagettel...

- Kagylót? - nézek rá meglepetten.

- A kagylóhús az egyik legegészségesebb hami, ami a fődön megtalálható.

Sajnos még nem vagyok szakértő, de már rendeltem Fésűkagylót.

- Na mesélj akkor mivel vetted le a lábáról tegnap az asszonyodat?

Csaba mesélni kezd....

-Fél kiló feketekagylót megmosok, leszakállazok, nyitottra főzök. Kettészedegetem, mehet tepsibe az összes. Azért olcsó, mert én a másik felekbe mindig konzerv-kagylóhúst szokok tenni... Közben vajat, fédeci sherry-t, sót, borsot, citromlevet összekeverek gőz fölött (én behajítottam a kis keverőtálat abba a fazékba, amiben a kagylólé volt, és csókolom...) összekutyulom. Aztán ezt a levet kiskanállal rálocsolom a fél kagylócskákra. A tetejére vékony réteg zsemlemorzsa, aztán bevágom a sütőbe grillezni kb 10 percet. Nem mértem, mert úgyis addig kell, amíg a prézli meg nem pirul. A maradék vajon pedig előfőzött rákfarkacskákat hirtelen kisütök. Pecsenyéstál, egyik felére a kagylócskák költöznek, a szomszádaik a rákfarkak lesznek, és fokhagymás pirítós vagy bagett a körítés... Maszkimum kétezeregynehányszáz HUF két főre...

- Hm...

- Persze ha a bort nem számoljuk, azzal nem illik spórolni. :)

- Milyen bort ajánlasz?

-Fehér kellene hozzá, de mi bizony vöröset ittunk.

- Tálalása?

- Ja, akkor néz ki jól, ha pecsenyéstálról eszi az ember...

- Akkor még csak azt nem tudjuk, hogy mit szólt hozzá az asszony? Talán a hozzászólásodban elárulod...