Krump Lee Chyng és Krump Lívia

Egy csepp mese álmodozóknak...
Réges-régen, mikor még a hegyek meg sem születtek, mikor a mezők vajúdva hozták világra vadvirágaikat, a krumpliföld közepén élt egy kicsiny tündérlány, Krump Lívia. Krumplivirágszirom volt a bölcsője, lágy szellő ringatta álomba minden éjjel. Rózsaszín selyemruháját vidám pókocskák szőtték, kis cipellőjét levélvágó hangyák tervezték. A menyegzőjére készült éppen a ragyogó mosolyú krumplitündérherceggel, Krump Lee Chynggel.
Egy nap csíkos-barna felhő borította be a ragyogó, napfényes eget. Krumplibogársereg hangos visongással vetett véget a vidám hétköznapoknak. A vezérük hátán egy gonosz tekintetű paradicsom manó ült, aki feleséget keresett magának a napfényes krumpliföldön, hogy sötét Paradicsom-manóföldön, hol örökké éjszaka volt, őt mindenben kiszolgálja.
A kicsiny tündérlány hiába próbált elrejtőzni egy krumplivirág oltalmat nyújtó szirmai alá, a fürkésző szemek meglátták. Erős, krumplibogár karmok ragadták meg a szívtelen manókirály utasítására, majd a levegőbe emelték, hogy hazavigyék.
Manóföldön sosem sütött a nap, mert még ő sem szeretett erre járni, ahol ennyi gonoszság lakozott a szívekben. Messze elkerülte ezt az országot. Ezért kihaltak a fák és a virágok, nem volt élet a kertekben, csak sivatag és kopár pusztaság mindenütt. A sötét hegyvidék legsötétebb zugában volt a manóvár. Ennek is a legsötétebb szobájába zárták a manók a kis tündérlányt. Közben a jóképű tündérherceg, a kínai Krump Lee Chyng keresőexpedíciót szervezett a menyasszonya után. Minden állat és tündér készséggel ajánlkozott.
Krump Lívia naphosszat sírt a börtönében, de a gonosz paradicsommanó nem engedte ki a toronyszobából, mert félt, hogy megszökik. Egy siket egérrel őriztette naphosszat, akit nem hathatott meg keserves sírása.
De egy nap, egy kicsi pókocska mászott be az ablakán, és nagyon megsajnálta a kis tündérlányt.
- Miért sírsz ilyen keservesen te szépséges leány? - kérdezte együttérezve.
- Hogy ne sírnék, mikor holnap lesz az esküvőm a gonosz tekintetű manóval!
- Ne félj kis Krump Lívia, megszabadítalak innen!
- Hogyan szabadíthatnál meg, mikor a torony túl magas, lemászni nem tudok. Nincs menekülés számomra - zokogott szívet tépően Lívia.
- Csak bízz bennem, és éjjel nyisd ki az ablakod, ha hármat koppintok rajta.
Azzal le is ereszkedett egy láthatatlan pókfonálon.
Elérkezett az éjszaka. Amikor a Hold áthaladt a vár felett három koppintás hallatszott az ablaktáblán. Krump Lívia kitekintett az ablakon de semmit sem látott a sötét, szédítő mélységben.
- Hú-hú! - hallatszott ebben a pillanatban, ő pedig ijedten hőkölt hátra.
- Ne félj kislány, hú-hú, de megijedhettél tőlem - mondta a szomorú szemű fülesbagoly. - Gyere, mássz át a szárnyamra, és kösd magad hozzám erősen ezzel a vastag pókfonállal.
Líviának a torkában dobogott a kis szíve, de pontosan azt tette, amit a kedves bagoly mondott. Egy szempillantás alatt a magasba emelkedtek, majd sebesen repültek vissza krumpliföldre. A kis pók mind a nyolc lábával intett búcsút neki.
A tündérherceg, Krump Lee Chyng már nagyon várta, hogy mikor érkeznek meg a menyasszonyával. Hiszen a kis pók rokonai már előre meghozták a jó hírt. Mikor Lívia megérkezett, nagyon megörült neki, és még aznap nagy lakodalmat is csaptak. A gonosz képű paradicsom-manókirály szégyenében elbújt a várában, és feleségül vett egy sunyi koboldlányt. Végül mindenki boldogan élt, és talán még ma is élnek, ha meg nem haltak.

-Vége-