2010. augusztus 12., csütörtök

Zöldségágyon sült pecsenye-kacsa-combok sörös-worchesteres gombamártással, hagymás tört burgonyával... Kicsit hosszú, lehetne mondjuk bónuszbigyó is.

Csaba, az ismerős, akivel szoktam néha beszélgetni, de ő maga itt ritkán jelenik meg. Mint Columbo felesége.


- Elmesélem neked szakácsszakmai csúcsomat. - kezd bele Csaba ma délelőtt a gasztro-beszélgetésbe.



- Na, kíváncsi vagyok! - nézek rá érdeklődően.



- Tehát a történet úgy néz ki, hogy... - mondja elgondolkozva - Kitalálok valami izgi nevet neki:



Zöldségágyon sült pecsenye-kacsa-combok sörös-worchesteres gombamártással, hagymás tört burgonyával... Kicsit hosszú, lehetne mondjuk bónuszbigyó is.







Kell kell hozzá 6 kacsacombocska. Jól meg kell szurkálni a hájas részét, különben tocsogni fog a végére... Ezeket kb 6 fej negyedre vágott hagyma, és 6 gerezd kettévágott fokhagyma és só-bors társaságában jénaiba költöztetjük, és jól felöntjük valami fehérborral. Ínyencek muskotályossal. 180 fokos sütőbe 120 percig rotyiztatjuk. Közben előkészítjük a következőket: 4 kaliforniai paprika, 1 nagy vagy két kicsi cukkini, 1 padlizsán. Ezeket jól megtisztítjuk, ízlésesen, lehetőleg matyóminta formában elrendezzük egy picit olivaolajjal kikent tepsiben. Sót, borsot szórunk rá, esetleg még egy pár suhintás befogott szájú olivás üveggel. Ezenközben krumplikat hámozunk, főzünk annak rendje s módja szerint. 120 perec után kivesszük a közben jól megfőtt combocskákat, a helyükre negyed órára behajítjuk a zöldséges tepsit. A combokat külön tesszük, az ott maradt zsíros trutyit pedig szűrőkanállal átpakoljuk a közben megfőtt és leszűrt krumplidarabokra. Persze egy kis hígat is önthetünk hozzá, ki hogy szereti. Összetörjük módjával. (Vagy krumplinyomóval, ki hogy szereti) Közben kivesszük a kicsit megpirult zöldségeket, felfektetjük rá a combocskákat (én itt szeretem még egyszer megfűszerezni kicsit őket leginkábbb sóval, mert a lében fürdés után rájuk fér...) Aztán uccu neki, vissza az egészet, sütőt felcsavarom 230-ra hadd piruljanak izgalmas aranybarnára. (A profik locsinthatnak rá előtte egy kis pilseni típusút, csak a színe kedvéért...) Kb negyed óra még, és már kiváló is. Miközben ők ott szégyenlik magukat a sütőben, egy serpenyőbe egy pár evőkanál hagymás trutyit, egy evőkanál olivaolajat, 3 evőkanálnyi worchester szószt és kb 2 deci sört összekeverünk, apróra vágott sampion (?) gombát (nem tudom, mennyit, sokat. Egy tálcányit. Vagy amennyi belefér a serpenyőbe...) adunk hozzá. Összesorvasztjuk őket, még egy kis sört tehetünk hozzá, (a maradékot én mindig megiszom. Sőt, általában többféle sört használok, csak az íze kedvéért... ;)) aztán fűszereket: sót, borsot, nagyon-nagyon kevés szerecsendiót, petrezselymet, egy evőkanál kristálycukrot (nagyon fontos, nem kihagyni) és 2 evőkanál fehérbor-ecetet. Kb 10 percig kell rotyogtatni, aki akarja, liszttel sűrítheti. (Én szoktam, és akkor nem folyik szerteszét, szépen fönt marad a husin.) Pecsenyéstál (természetesen) egyik szélére egy comb, mellé a burgonya, aztán a szósz gazdagon, ahová jól esik... :) Így mulat egy magyar Úr!!! :)



- És a fotók? - kérdezem az elképesztő receptje után.



- És fotóztam... Ezt sajnos nem, de a kagylókat igen.



- Milyen kagylókat???



- Délután hozom a képet.



- Addig nem árulsz el többet?



- Addig semmi esetre sem...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése